Helytörténeti látnivalók – építmények, utcák, terek és szobrok 

TAMÁSI Városnéző séta

Részletek a Tájak – Korok- Múzeumok Kis könyvtára 814. számából

Kiadta: a TKM Egyesület, a Tamási Helytörténeti Alapítvány megbízásából, Tamási Város Önkormányzatának támogatásával, 2009-ben. Felelős kiadó: Lendvai István

Szerkesztette: Csapóné Gyarmati Irén, Deák Istvánné, Haraszti Gábor, Henkei Sándorné, Kaszás Dezső, Miskolczi Zoltánné, Örményi János, Pálinkás Klára, Ribányiné Schubert Judit, Dr. Takács Gyula. Fotók: Molnár Zoltán, Nagy György fotóművész, Nagygyörgy Sándor, Örményi János, Dr. Takács Gyula. Térkép: Haraszti Gábor. Műszaki szerkesztő: PB Dolgozószoba Bt. Nyomdai munka: G-Print Nyomda. Felelős vezető: Wilpert Gábor ISBN: 97 8-963-554-547- 6, ISSN 0139-245X.

Ismerkedés a középkori városközponttal és a templom környékével

A Kossuth Lajos téren a Városháza. A teret a volt kormányzó fia Kossuth Ferenc 1910-ben Tamásiban tett látogatása alkalmával nevezték át. Az ,,L” alakú tér egyik felét az 65-os főút határolja, a tágasabb részén két vadgesztenyefasor áll. A tér sarkán látható az 1927-ben épült városháza a tűztoronnyal. Az épület tervezője László Aladár szekszárdi műépítész, kivitelezője Takács János veszprémi építési vállalkozó volt.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol

Az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi emlékét az épület előtti kopjafa, a tamási Szondi György laktanyánál 1956. november 4-én mártírhalált halt katonák nevét a tér felöli homlokzaton elhelyezett márványtábla őrzi. A városháza előterében két emléktábla található. A bal oldali az I. világháborúban elesett tamási tűzoltóknak, a jobb oldali pedig Farkas Pálnak – aki 1773-1810-ig Tamásiban szolgált ,,tudós” jegyzőként -, állít emléket.

Fotó: Örményi János

A városházától mintegy 70 m-re található a barokk stílusú római katolikus templom.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol 

Minden XVIII., XIX. századi forrás elismerően említi a város templomát. 1785-ben galánthai Esterházy Pál László gróf, pécsi püspök vizitációs jegyzőkönyvében részletesen írt róla. Az 1936-os régészeti feltárások nem bizonyították, hogy ezen a helyen a római kortól kezdve templom állt. Írásos források alátámasztják, hogy az Anjou-kori átépítéskor megváltozott a templom védőszentje Szent Tamás helyett Szent István király lett. A templom a török  megszálláskor 1544-ben megsérült, a hódoltság alatt a lakosság a Kálvária dombon lévő Rozália-kápolnát használta. A templomot az 1686-os visszafoglalás előtt pár évvel a törökök felrobbantották. 1719-ben telepesekkel együtt érkezet Győri Mátyás, az újra alapított egyházközség első plébánosa. 1734-1745 között épült fel a templom a mai formában. Az 1770-1820-as években folytatódott a külső tatarozás, a torony bádogozása, festése, a belső berendezések (orgona, szószék, oltár, keresztelőmedence, padok, szobrok, gyertyatartók, miseruhák, szentségtartó) beszerzése; a padozatburkolás, a belső festés, aranyozás, a bejárat márvánnyal burkolása, végül 1810-ben a toronyóra beszerelése. 1801-ben három harangot öntettek. 1915-ben a két nagyot beolvasztották, majd ezeket 1927-ben pótolták. Az utolsó belső festés a hatvanas évek elején, Papp István esperes, helytörténész szolgálata alatt történt.

A templom legértékesebb látnivalói:

– A déli bejáratnál a falba mélyesztett, a középkori templom egyik oszlopfejéből készült, nyolcszögletű figurákkal díszített szenteltvíztartó.

– A főbejárat feletti márványtábla, amely a védőszent, Szent István emlékét őrzi.

– A főoltár – körülötte magyar királyok szobraival -, amely 1789-ben készült Pesten Szányi Ferenc (1768-1774) volt tamási plébános, ez időben rozsnyói püspök támogatásával. Az oltárképeket Olaszy Sándor festőművész készítette 1936-ban nagyrészt dr. Gyeney László körzeti orvos adományából.

– Az 1791-ben Pesten készült, „körösztölködő kő”, (keresztelő kút).

– A színes üvegablakok közadakozásból készültek.

A szentély mögött Bertics Ferenc (1778-1835) oskolamester síremléke látható.

A plébánia bejáratához vezető út mellett áll az 1883-ban közadakozásból készült Szentháromság szobor, melyet Gerendai Béla budapesti szobrász készített.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol 

A templomkertben egy 1889-ben állított kőkereszt, és az 1806-ban Fligl András fehérvári szobrász és aranyozó mester által készített Mária-oszlop található. A szobrot a főtéren állították fel, majd 1958-ban áthelyezték a templomkertbe. A 200 éves műalkotást az önkormányzat, a lakosság és a Tamásiból elszármazottak adományából 2008-ban Koppán Zsolt és Ludányi Gábor restaurátor művészek újították fel.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol 

A tér gesztenyefáinak bal oldalán található az 1936-ban felújított és toronnyal bővített evangélikus templom, melynek 300 éves orgonája műemlék.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol 

A tér további részé a XX. század elején épült polgárházak övezik. Továbbhaladva az Arany János utcát érjük el, ahol a 17. sz. ház falán elhelyezett tábla az itt született Würtz Adám (1927-1994) Munkácsy-díjas grafikusművész és illusztrátor emlékét őrzi. Ő tervezte Tamási város címerét. Szülőházában emlékszobát alakítottak ki.

Forrás: http://www.kincsestolnamegye.hu/wurtz-adam-szulohaza

A 14. számú házban született Cser (Stockinger) László (Tamási, 1914 – New York, 2004.) SJ jezsuita szerzetes, misszionárius, író, költő (14).

Forrás: Google Earth 

Az utca 4. sz. házával átellenben, az Eötvös utca baloldalán, a támfal fölött kovácsoltvas kerítéssel határolt telken állt 1872-tól a zsinagóga 1951-ig. A támfalon helyezték el 2004 júliusában a környékbeli, 1944. július 4-étol deportált zsidó családok emléktábláját.

Forrás:http://www.tamasi.hu/files/o/YI/Uj/holocaust-emlekmu.jpg 

A 24. számú épület volt a zsidó iskola, mellette a 22-es a tanítói lakás, ma a Református Egyházközöség imaháza.

Forrás: Google Earth

Az utcán végighaladván néhány szép polgárház található a XX. század elejéről, köztük a 4. házszám alatt a volt Úri Kaszinó épülete.

Forrás: Google Earth

Az utca végén jobbra a Bocskai köz, a Deák Ferenc utca – amely Tamási egyik legrégebbi utcája -, és a városközpont összekötője.

Forrás: Google Earth

Az utca végére érve ismét a Kossuth térre fogunk érkezni.

A jobb oldalon áll a Würtz Ádám általános iskola egyik (felújított) épülete, amely 1858-ban községházának épült, majd 1925-ben itt kapott helyet a polgári iskola.

Forrás: hhttp://www.tamasi.hu/hu/intezmenyek/tamasi-altalanos-iskola-es-alapfoku-muveszeti-iskola

Az épület homlokzatán három emléktábla van. Egy az iskolaalapító tanárok emlékére, a másik kettő az 1919-es tragikus helyi események emlékét őrzi.

Bal oldalon az iskola másik épülete, amely a XVIII. században magtár, majd római katolikus iskola volt.

Forrás: Google Earth 

A Kossuth tér iskola előtti részén állították fel 1925. augusztus 20.-án az I. világháború hősi halottainak emlékművét, melyet Tóth Gyula érem és szobrászművész készített.

Fotó: Örményi János

A Városházával szemben, a Gyulaj Zrt. székháza mellett található az 1928-ban épült hajdani Járásbíróság, udvarán az egykori fogdával (Kultúrák Háza). Az épület tervezője Kollár Gyula budapesti építész volt, a munkálatokat helyi és környékbeli iparosok végezték. A 2007-ben felújított épület jelenleg helyi és megyei hivataloknak (KIK, NAV, ÁNTSZ, …) ad helyet.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol 

A Kultúrák Házának épülete 2007-ben került felújításra. Az épület emeletén található jelenleg a Tamási Galéria és a Helytörténeti Gyűjtemény. A galéria időszaki és állandó kiállításoknak ad helyet, ez utóbbi festményeit az Amerikában élő Könnyű család adományozta a városnak. Az időszaki kiállításokon neves kortárs művészek alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.

A főként néprajzi értékeket őrző helytörténeti gyűjtemény közadakozásból jött létre, 2000-ben avatták. 2010-ben a hajdani fogda-épület átalakításával végleges elhelyezést nyert a két közgyűjtemény a Kultúrák Házában.

A tetőtérben kapott helyett a Német Nemzetiségi Önkormányzat irodája, valamint a német testvérváros, Stollberg támogatásával kialakított két vendégszoba.

Forrás:http://www.infotamasi.hu/a_varosrol 

A Túrmezei Rendezvény tér mellett, a Garay utca előtti tömbben található a város két kulturális intézménye. A Könnyű László Városi Könyvtár és Helytörténet Gyűjtemény Lőrinczy Gyula tervei alapján épült 1978-ban. A könyvtár előterében a névadó Könnyű László portréját Szatmári Juhos László, szekszárdi szobrász készítette.

Forrás: http://www.infotamasi.hu/a_varosrol

A városközpontot záró utcák

A Kossuth tértől – a templomtól -, Szekszárd felé haladva találjuk a központot záró utcákat. A 65-ös és 61-es főutak kereszteződésében balra a Szabadság u. 9. szám alatt található a Fortiana Szálló, amely a Vályi Péter Szakképzőiskola tanszállója. Valaha az Esterházy hitbizomány irodaépületeként szolgált.

Forrás: Tamási kalendárium 2012,Fel. szerk.: Örményi János, 158-162. old.

Vele szemben  áll az 1820-as években épített volt Várady-ház kúriaszerű épülete, előtte állt 1810-tól Nepomuki Szent János szobra, mely az 1950-es években megsemmisült.

Forrás: Google Earth

A Szabadság és a Deák Ferenc utca sarkán volt a Nagykocsma -, melyet Korona szállónak is neveztek, jelenleg áruház boltokkal.

Képeslaprészlet

Forrás: https://gallery.hungaricana.hu/hu/VendeglatoKepeslap/8975/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ0YW1cdTAwZTFzaSJ9&img=0

A Deák Ferenc utcában jobbról polgárházak, balról közcélokra használt épületek álltak, köztük az 1753-ban épült Vármegyeháza, amit katonai kvártélynak, később a főszolgabírói hivatalnak és lakásnak használtak. Ma az átalakított és bővített épület a Vályi Péter Szakképző Iskolának ad helyet. A 2002-ben átadott intézményt Szentesi Anikó, a MACONA iroda építésze tervezte.

Forrás: Google Earth

A Deák Ferenc utca arculata a 61-es fő út rekonstrukcióját kővetően teljesen megváltozott. A város legrégibb utcájából néhány ház (17, 19, 21, 23, 25-ös szám) maradt meg mutatóban.

Forrás: Google Earth

Túl a Koppány folyón

Tamásiban a hajdani vasútra már csak a Vasút utca neve utal. Az 1893-ban, három hónap alatt épült meg a Tolnatamási-Majsamiklósvár és a Keszőhidegkút-Gyönk állomásokat összekötő pályaszakasz, amelyet ma teherfuvarozásra használnak. Ez volt a Monarchia idején a legrövidebb vasúti pályaszakasz a leghosszabb állomás nevekkel.

Tamási állomása napjainkban. Fotó: Sándor Antal

Forrás:http://vasutmania.blogspot.hu/2013/07/a-mav-48-as-vonala.html

Az állomás épülete ma autóbusz pályaudvar, kertjében állnak még az Erzsébet királyné emlékére 1899-ben ültetett vadgesztenyefák.

Forrás: Google Earth

A Szekszárd felé a Fő u. 1. szám alatti általános iskola 1940-től 1944-ig téli mezőgazdasági iskolának épült. Itt tanultak a környékbeli mezőgazdaságban dolgozók, ezüst- és aranykalászos végzettséget szerezhettek. 1947 és 1976 között itt működött a gimnázium.

Forrás: Google Earth

Az iskola mellett jobbra, a Nagyhorhosról balra leágazó Kápolna utcában található a város egyetlen műemléke,  az 1544-ben épített, eredetileg gótikus Rozália-kápolna. Oltárképe a barokk templom főoltárát díszítette 1936-ig.

Forrás: http://www.infotamasi.hu/a_varosrol

Mellette található Szent Vendelnek, a pásztorok védőszentjének szobra és a kálvária kőkeresztjei.

Forrás: Tamási Helytörténeti Alapítvány

A Hársfa utca az 1940-ig önálló „eszményi községbe” Miklósvárra vezet. Központja az 1776-ban épült Vadászkastély volt, melyet Esterházy (Fényes) Miklós építtetett földszintesre, majd 1817-ben az északi szárnyra emeletet húztak. Ma az épület magántulajdonban van.

Forrás: Google Earth

Séta a parkerdőben

A termálfürdőtől a Hársfa utcán, közel 1 km-es sétaúttal juthatunk el a gyulaji erdő bejáratához, a parkerdőhöz. Gépkocsival a terület megközelítése a Miklósvár utca felől ajánlott. A parkerdő része annak az 1797-ben téglafallal bekerített 600 holdas Vadaskertnek, amely az Esterházy uradalom részeként világhírűvé vált az 1830-as években tartott nagy vadászatokról.

A kerítést 1947-ben lebontották, majd 1982-ben az erdőgazdaság közjóléti célra parkerdőt alakított ki. Ekkor létesült a játszótér, a tenisz- és kézilabdapálya, az erdei tornapálya, a kilátó és a horgásztó is. Az elmúlt években a parkerdőt többször felújította és bővítette a jogutód, a Gyulaj Zrt. A jobb oldali területnek 1899-tól külön elnevezést adtak. Ide, az Erzsébet-kertbe, a tragikus sors ú királyné emlékére fákat ültettek. Egyes példányai, mocsári ciprusok, olajfüzek, tölgyek – mint tanúfák – ma is láthatóak.

A fák összeválogatása katiltin kertészeti, esztétika igények alapján történt. A munkálatokat Szalai Ignác bíró és Niklos Károly erdőmérnök irányította. Habsburg Ottó 1999. november 19.-i tamási látogatásakor ismét ültettek fákat. E hagyomány fenn maradására 2008-ban a parkerdő északi szélén a város önkormányzata 76 facsemetéből álló ligetet létesített az előző évben született „kispolgárai” köszöntésére.

A Dorombos tetején bronzkori földvár található – melynek sáncai ma is tökéletesen felismerhetőek -, és új kilátó várja a látogatókat. A látvány megéri a felkapaszkodást!

Forrás: Tamási kalendárium 2009,Fel. szerk.: Örményi János, 29. old.

Az erdőben eredő ispánkaszálói és likashegyi forrás táplálta patak vizéből – duzzasztással -, horgásztavat alakítottak ki. A tavat megkerülve látható volt a híres famatuzsálem-korú tölgyfák, az ún. ,,Vas Gereben fák,, egyetlen kidőlt példánya. A város önkormányzata ennek a jelentős természeti értéket képviselő fának 2001. május 12.-én Szatyor Győző pécsi szobrász által készített kopjafával állított emléket.

Itt még állt a faóriás. Fotó: Örményi János

A török megszállást is átvészelt őstölgyek kb. 50 hold területen álltak. Köztük volt a ,,Csudafa” – melynek környékén tartották az 1800-as évektől az iskolai majálisokat, tűzoltó bálokat, az 1880-as évektől pedig a megyei olvasókör rendezvényeit. A fákat 1943-ban – amikor még 14 élő fa állt -, védetté nyilvánították.

A város távolabbi pontjain található látnivalók

Henyei kápolna, épült 1758-ban, a Szent Kereszt megtalálásának emlékére.

Tamási határában feküdt az elpusztult középkori Henye falu. A nevét a településről kapó köznemesi család tagjai többször említést kapnak a környék történelmében. A falu a török időkig volt lakott. Egykori középkorból származó templomának maradványai kétszáz évvel ezelőtt még láthatóak voltak.

Az ásatások alapján feltételezhető kis templom román alapokra épült. A mai henyei kápolnaként ismert épület 1758-ban épült Klima György pécsi püspök engedélyével. Felújítása 2008 augusztusára, a kápolna fennállásának 250. évfordulójára fejeződött be. Az 1970-es évekig minden vasárnap miséztek itt, ma már csak évente egy alkalommal mindig szeptemberben tartanak itt szentmisét a kápolna búcsújának napján, a Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepén. Stílusa alapján feltételezhető, hogy a szőlőhegyi szakrális építmények egyik utolsó darabját tisztelhetjük benne.

Kép és szöveg forrás: www.kincsestolnamegye.hu/henyei-kapolna

A Várhegy tetjén, a kishorhos végénél található Szent Donát (szőlősgazdák és szőlőskertek védőszentje) szobra, melyet Révhegyi János a Don kanyarból történt hazatérésének emlékére állíttatott.

Fotó: Örményi János

Présházmúzeum a Várhegyen. Szőlő és bor hiányában is megújult, új funkciójában is tovább szolgálja Tamási egykori dicső szőlő- és borkultúrájának bemutatását a „Présházmúzeum”. Jóllehet vályogtégláiból az óta sok megsemmisült, a vadonatúj, oltott meszes vakolattal újjáéledt az egykor szebb és igen mozgalmas napokat látott présház és pince.

A tamási Könnyü László Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény, a Tamási Helytörténeti Alapítvány és a T-Mobile Magyarország Kft. közös együttműködése tette lehetővé, hogy a társaság ingatlanán található és igen rossz állapotban lévő présház felújításra, majd később helytörténeti célra felhasználásra kerülhessen. Az évszázados szőlőskertek és bortermelő környezetben elhelyezkedő présház építésmódja, stílusa, a felhasznált természetes anyagok alapján joggal feltételezhető, hogy az épület azoknak a szőlőhegyi építményeknek egyik utolsó darabja, melyekből a várossal szemközti szőlőhegyeken ma már csak elvétve található néhány. A Helytörténeti Gyűjtemény és a Helytörténeti Alapítvány céljainak megfelelően, fontosnak tartottuk e ritka néprajzi és építészeti emlék megóvását, megőrzését, ezzel is emelve a tájegység borkultúrájának sokszínűségét. A felújítás során készült fotódokumentációk azért fontosak, mert a présház egyes néprajzi, építészeti értékeinek dokumentált megőrzése lehetőséget biztosít egy későbbi részletes elemzésre az építmény eredeti, átalakított és mai állapotára, egykori építési jellegzetességeire, stílusára vonatkozólag.

A sikeres felújítás keretében megvalósult a présház és pince teljes külső, belső felújítása, melyet követően a Helytörténeti Gyűjtemény szőlészeti-borászati eszközeinek biztonságos és tágas elhelyezése után e tárgyak bemutathatóvá váltak „múzeumi” jelleggel. Eközben a berendezett szoba, az egykori életteret érzékelteti, régi, használt berendezési tárgyaival. Az építmény közvetlen növénykörnyezetének rehabilitációjával pediglen bemutathatóvá válik – természetes környezetében -, az egykori szőlőművelés egy kis részlete.

Fotó: Tamási Helytörténeti Alapítvány

A cserénygáti vizimalom a város szélén, a központtól mintegy két kilométerre déli irányban szabadon áll az 1912-es esztendő óta a Cseringát patak mellett egy ligetes területen. A jelenlegi malom helyén Kovács Imre fabódés vízimalma már az 1800-as évek végén állt. 

A helyére épült nyeregtetős épület alaprajza téglalap. Kétszintesre emelték, az egyik oldalához félnyeregtetős melléképületet is húztak. A főépület homlokzatait téglából falazott párkányok és tégla keretelésű, szegmentíves ablakok és ajtók törik meg. Mindkét épületben gerendás famennyezet található. Ha szükséges volt, gépi meghajtásal is tudták üzemeltetni, a melléképületben állt a gépterem. Alapvetően azonban vízimalomként funkcionált. A vízierő négy hengerszéket, egy darálót és egy koptatót tudott működtetni. Berendezését 1952-ben elszállították a helyszínről. Az objektum ipartörténeti műemléki védettséget élvez. Megérdemelné megmentését.

Kép és szöveg forrás:http://www.kincsestolnamegye.hu/cserenygati-vizimalom

Az Aradi utca végén található az izraelita temető. Itt állították fel a Tamásiból és környékéről elhurcolt holokauszt áldozatok emlékművét, melyet 1948-ban közadakozásból készíttettek a hazakerült túlélők.

Forrás: http://www.tamasi.hu/files/m/Hx/nr/tamtaj_1703.pdf

A katolikus temetőben található 1848-as sírok: Siegwart Ignácz plébános a tamási nemzetőrség parancsnokának, (Túrmezei) Korenika Miklós, Borsitzky János honvédhadnagyok sírjai.

Siegwart Ignácz sírja

Fotó: Örményi János

További Tamási látnivalók kiadványunkban. 65 helytörténeti és városi építmény, szobor, rövid leírásokkal.

Kapható a városi könyvtárban és az Alapítványnál.

Tartalom és térképek itt:

TAMÁSI Városnéző séta